Nem úgy indult a meccs, hogy ekkora verés lesz a vége, hiszen a Valladolid bátran felvette a küzdelmet a 30-szoros bajnokkal, és még veszélyeztetett is.

Aztán a 9. percben egy érdekes szituáció után vezetést szerzett a Madrid. Robben indította Baptistát a leshatáron – ketten a fehér mezesek közül lesről mozogtak visszafelé –, a brazil pedig higgadtan helyezett a hálóba (1-0).

Ha a játékvezető kevésbé engedékeny, Robinho mozgását zavarónak is minősíthette volna a kapusra nézve, és érvényteleníthette volna a gólt les miatt.

Hamarosan kiderült azonban, hogy ezen semmi nem múlt, legalábbis a Valladolid esetleges pontszerzése biztosan nem.

A 31. percben kezdődött a „kivégzés”. Előbb Raúl lépett ki a 16-os jobb oldalán Guti labdájával, majd Sergio Asenjo kapust is kicselezve lőtt éles szögből gólt (2-0), majd Guti újabb tanári labdájával Robben gyalogolhatott be balról a kapuba (3-0).

Megjegyzendő, ez volt a holland szélső első gólja a spanyol bajnokságban, korábban csak kupameccsen volt eredményes.

A 39. percben egy, Baptista ellen elkövetett szabálytalanság miatt 11-eshez jutott a Real Madrid, és Raúl megszerezhette második, összességében pedig 198. gólját a királyi gárda színeiben (4-0).

Messze nem volt még vége az első félidőnek. Guti a szünet előtt két perccel remekül lépett ki, majd gyönyörű mozdulattal emelte a labdát a léc alá (5-0).

A K. O. már 45 perc után is teljes volt, a meccs második felére is maradt azonban ki nem ürített tár a madridiaknál.

A 62. percben Guti egy látszatra lecsúszott lövéssel, kapufás góllal alakította 6-0-ra az állást, majd Royston Drenthe állította be a végeredményt a 79. percben egy olyan mérkőzésen, amelyet elsősorban a Valladolid játékosai emlegetnek még sokáig.

Merthogy a Real Madrid még csak különösebben meg sem erőltette magát… Bernd Schuster csapata ezen az estén majdnem minden szempontból kegyeibe fogadta a gondviselés, de csak majdnem. Robinho sérülése ugyanis nem hiányzott a királyiaknak.